Ha kitessékellek az ajtón, visszajössz az ablakon...

...na jó, pontosabban ha megkérlek, hogy a becsukott de be nem zárt ajtón ne nézegess be, felhúzod a redőnyt az ablakon amit anno a kérésemre engedtél le, és ugyan nem kukucskálsz be az ablakon, de a redőnyt sem engeded le. Bejönni viszont semmiképp sem akarsz.

Sajnos mostanában vagyok egyre biztosabb benne, ha akartam volna, ment volna ez a külföld dolog. Emlékszel arra az álláshirdetésre, amit elküldtem, hogy folyton feldobáltaba net, miután rákerestem egyszer? Az abban felsorolt szakmai elvárásoknak jelenleg 100 %-ban eleget tudnék tenni, kivéve a nyelvet - és sajnos már azt sem tartom lehetetlennek, hogy beláható időn belül ne tudnám megtanulni. Ha lenne értelme, de már nincs. Nem érdemlem ezt meg, valahogy muszáj büntetnem magam, amiért a hülyébbik énem totálisan tönkrebaszta a magánéletem és a szakmai lehetőségeim egyaránt.

Na most már főzök, a klímás rég elment, én meg csak próbálok erőt venni magamon, hogy felporszívózzak és főzzek valamit vacsorára.

Csak ne hiányoznál ennyire.