Így nem lettem harmonikus párkapcsolatban élő bécsi lakos

Életem romba döntésének tuti receptje

Életem romba döntésének tuti receptje

Áldozatos munkájuk

2024. július 01. - Balinda

Semmelweis-nap van ma, A magyar egészségügy napja. 

Hogy mit kapunk mi e jeles nap alkalmából? Lófaszt, rizzsel (igen, már megint rizzsel).

Na jó, igazság szerint a mai nap az egészségügyben munkaszüneti napnak minősül, már akinek - bár a mai ügyeletre ha jól rémlik, önként jelentkeztem. Mennek ilyenkor a hangzatos nagy köszöntések, hogy kemény áldozatos munka, hogy megbecsülés, hogy nélkülünk nem menne...aha, a nagy megbecsülés jegyében magunknak vesszük a wc-papírt, lassan a munkaeszközöket is, és még mindig lóg a kórház egy kb bruttó százezres bérkülönbözetemmel. Az egészségügyi dolgozók megbecsülése (állami vagy társadalmi szinten, tökmindegy) kicsit olyan, mint az unikornisvér. Sokan beszélnek róla (HP-ből megvan?), de úgy igazán még senki se látta.

Én alapvetően szeretem a munkám, a munkahelyem is - pár arctól persze véresre kaparnám a körmömmel a falról a festéket, de hát hol tökéletes minden. Azért van kis ezres bankjegy elég, amikkel törölgethetem a könnyeim, és ez nem egy utolsó szempont. Egy picit viszont mindig tartok attól, mikor jut eszébe valami narancsos főkupaknak, hogy máról holnapra egyszerűen bezárja az egészet a rákos francba. Mert az ugye tudvalevő, hogy pintér sancimanci annyit ért az egészségügyhöz mint én az atomfizikához, és hiába mutogatsz neki kiemelkedő szakmai színvonalat és ilyen-olyan eredményeket, ha azt látja viszed a pénzt (márpedig az egészségügy viszi, és erre bizony időről időre rácsodálkozik minden kormány), akkor nem fogja érdekelni, kiszervezi a labort egy magánszolgáltatónak és aviszonlátásra (persze ha érdeke úgy kívánja). Szóval, mit csinálnék akkor? Nincs B tervem. A synlabhoz köszönöm, soha többé, hamarabb rágnám le tőből mindkét lábam, a magánszektor itt amúgy is híresen szarul fizet. A többi állami/egyetemi laborban nagyjából fix létszámmal dolgoznak, a főváros nem fog tudni huszonpár embert elnyelni. Külföld? Nem vagyok benne biztos, hogy annyira kapkodnának a laborosokért, ha mégis, Ausztria kilőve, minimum Németországig kellene menekülni. Na pont ott nincs (még) egy darab közeli kontaktom se, de a többi opcióhoz kellene egy közepesen kurvaerős angol. A testemből aligha élnék meg, hát nekem kéne fizetni az onlyfansen, hogy valaki megnézze.

Látod, jól kibasztál velem, nem csak érzelmileg tettél taccsra örökre 🤷 hajlandó lennél vajon egyértelműen kimondani, hogy hiába reménykedek, mert SOHA TÖBBÉ...? És ha ezt most egy határozott felkérésnek szánom? Tudod, ha valami bekattan, azzal nem állok le egyhamar 🙄

A bejegyzés trackback címe:

https://becsivirsli.blog.hu/api/trackback/id/tr9218438835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása