Látom, valakik nagyon kitartóan várják itt az új bejegyzést (látom az aktivitást), viszont nem nagyon tudok mivel szolgálni.

Elmúlt a születésnapom, jön a karácsony; és ez így rosszabb, mint valaha (tudom, mindig ezt mondom...szar, csak máshogy). Tavaly ilyenkor nem igazán tudtam eldönteni, mit is akarsz: beszélgettünk, de mégsem; kértelek hogy mondd ki végre hogy vége, de nem tetted meg. Aztán egyszer csak megkérdezted, lenne-e kedvem kimenni valamelyik karácsonyi vásárba...gondoltam, akkor korrekten a szemembe mondod hogy vége - nem ez történt. Talán még karácsony volt - életemben egyedül töltöttem egyedül, és piszokmód élveztem-; mikor leírtad, tulajdonképpen semmi tragikus és végzetes indoka nincs annak hogy szakítottál velem, csak hallani akarod tőlem szemtől szemben is, amiket leírtam az eltelt hónapokban, majd arra jutottunk, hogy akár lehet is még ennek jövője...de én nem így képzeltem. Mert egyszer sem hoztad szóba a hogyan továbbot, nekem pedig fogalmam sem volt, hogyan szedjem ki belőled. Reménykedtem, hogy kicsit a januári, év elején letargiád (nem is tudom jó szó-e ez, Te mondtad, hogy ilyenkor van benned egy kis évértékelés és hasonló komolyabb gondolatok) miatt nem jut elég időd/energiád ezzel foglalkozni, de Te ezzel kapcsolatban nem léptél semmit. Pedig azt vártam, szervezel egy tárgyalást Bécsben vagy akár egy semleges helyen, ahol megbeszélhetjük a határokat, a kizárólagos elvárásokat és azt, tudjuk-e közös nevezőre hozni magunkat. De ez nem történt meg, helyette ennek az előremozdítására tett célzásaim (oké, ez szar módszer volt így utólag belátom, "...de én már soha többé nem teszem be a lábam Bécsbe...vagy igen?" - és hasonlók) részemről negativitásnak vettem, pedig nem az volt a cél. És én kicsit még akkor is azt reméltem, csak a komorabb alaphangulatod miatt érzed így...hogy így volt-e vagy sem, már sosem tudom meg.

És még akkor is csak azok a sorok tudnak visszhangozni bennem, hogy "jelen körülmények között" - nem tudod folytatni, vagy valami ilyesmi. És nem azt mondtad, hogy sem most, sem.soha többé - PEDIG ERRE A PÁR SZÓRA VÁROK A MAI NAPIG BASSZAMEG, mert lehet Te azt hiszem, ez csak lovagolás a betűkön, de nekem ez fontos. Ahogy halálosan komolyan gondoltam azt is, hogy ha férfi-nő viszonylatban nem akarod folytatni, akkor szűnj meg létezni számomra. Nincs barátság, nem maradhatsz az életemben semmilyen színen. Lehet, hogy szarul döntöttem, és mégis úgy lett volna jövője...? Szerintem nem, aztán ki tudja. És már a pontos lakcímem is ismered (amit egyébként már korábban is kitaláltál, de egye fene, odaírtam); már internet sem kellene ahhoz a pár szóhoz...de nem. Talán szándékosan akarsz kínozni? Játék ez, élvezed? Tudom, hogy ezt felvetettem már párszor; de továbbra sem tudom, mit is gondoljak. Reálisabb ez, mint az, hogy még mindig nem engedtél el teljesen; de talán inkább csak annyira magasról leszarod, hogy ezzel az egy kis kéréssel sem foglalkozol.

Na most már fel kéne kelnem az ágy széléről mert bepisilek. 

Ha mégis jönnél meglátogatni Anyád a születésnapján és bekopognál, hogy végre a fejemhez vágd ezt a pár szót...nos, tudod hol találsz.