Tudom, tudom; korábban azt mondtam, nem lesz több ilyen poszt; de a mondanivaló néha olyan, mint a fing: ha ki kell jönnie, úgyis utat tör magának.
Elcsesztem, megint. Az eddigi semmi is több volt a mostani semminél; még a kis fejed nézetegése (még a véletlenül elkapott is) jobb volt a teljesen no contactnál. Ott legalább még bennem volt a remény, hogy na, tessék; mégis lehet valami...mára még az a mail is törlődött a kukából, amit még január elsején írtál.
Hiányzol, nagyon. Ha csak a hangodat hallhatnám...
Még az a kicsi is hiányzik, amit eddig legalább láttam belőled...de tegnap (nagyon nehezen bár, de) kibírtam, hogy ne írjak mailt vagy sms-t a születésnapodra, amit biztosan olvasol...a blog oprendszerek szerinti megtekintési statisztikában nagyon feljött a Mac OS (Te voltál gondolom a Linux, ami értelemszerűen csökkent), szóval itt szerintem már nem annyira garázdálkodsz.
Sikerült belelovallni magam a gondolatba, hogy valaki más teszi a gyertyát a tortádra, amit világmegváltó kívánságok után elfújtál; ezt a tudatalattim egy szép kis álom-sztorivá gyúrta össze: azt a zseniális ötletet sikerült kitalálni, hogy átnézem a lakásodat; ehhez vízszerelőnek öltözve engedtem magamnak bebocsátást (nem mondjuk, hogy betörtem, az olyan durván hangzik). Mondjuk ez a fedősztori sem tökéletes éppen, mert azt hiszem, a vízszerelők ritkán törnek be az ügyfelek lakásába - ezen még dolgozni kell. Ahogy megfeledkeztem a rohadt kamerákról is, de gondoltam, ha már idáig eljutottam, (kicsit gyorsabban bár, de) befejezem a piszkos munkát...beléptem a fürdőbe (amit átépíttettél, KÁDASRA 😍) , és sajnos megtaláltam, amiért jöttem...három különböző flakon hajlakk a mosógép tetején. És esküszöm, még azt is elhittem volna, hogy Te használod, ha nem lennél TELJESEN KOPASZ. Elkeseredésemben későn eszméltem, hogy talán kicsit sietni kellene; a bejárati ajtón visszhangzó kopogás zajára riadtam fel...hirtelen kiszökkentem a nappaliba, onnan ki a kertbe; felkaptam egy ásót, és...elkezdtem felásni a kertet. Hogy ez volt-e a legjobb megoldás a kieérkező rendőröknek megindokolni egy illetéktelen behatolást, sosem tudjuk meg; mielőtt kikérdezhettek volna, felébredtem.
Lehet, igazából csak lerázni akartál a januári beszélgetésünkkor, és nem gondoltad, hogy a no contact segíthet számodra rájönni, van/lesz-e hiányérzet benned irántam...és ez csak a felejtést gyorsítja? Ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy ott és akkor fejtsd ki, hogy mik azok a tényezők, amik miatt 'nem', és mi az, ami miatt mégsem engedsz el teljesen, és ezt meglovagolni (ha már Téged nem lehet 🙄)...
Jaj, de nehéz az életben jó döntéseket hozni.
Egy kicsit amúgy az is zavar, hogy a lehetőségeimhez képest jelenleg a 'csúcson' vagyok az életben...innentől vagy irreális, vagy túl nehéznek tűnő célok válnak. Irreális nyilván, hogy Bécsbe költözzek hozzád, mert ehhez egyedül kevés vagyok. Továbbtanulni emellett a munka mellett nem fogok tudni, és bár nyilván a szakmán belül sosem lehet eleget tudni, papírom erről nem lesz. Írnom kéne már a cégnek, aki a kriminálpszichológiai kurzust szervezi; tanulhatnék nyelvet...de ezeknek a gyakorlatban nem veszem hasznát (a nyelvnek még talán, de mostanában még csak utazni sem utazom annyit).
Túl nehéznek tűnő cél, amire nyilván itthon mindenki vágyik, a saját lakás. Ha most őrült spórolgatásba kezdenék, 1-2 éven belül (nyilván családi segítséggel és hitellel) talán összejöhetne, bár sokan küzdenek azzal, mire összejön a megfelelő önerő és biztosan tudnák vállalni a kalkulált hitel törlesztőjét, az árak nőnek 3-5 milliót, és ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Nem lenne szükségem nagy élettérre, a jelenlegi lakásom is 37 négyzetméter; a felettem lévő, felújított de pontosan ugyanilyen lakás 50! millióért kelt el tavaly. 30-35 millió forint lenne a maximum, amit erre tudnék-akarnék szánni; ehhez kellene egy 8-10 millió forint önerő. Utána pedig 20 éven keresztül havi 170-180 ezer forint törlesztés...amit a jelenlegi fizetésemmel simán tudnék vállalni, de 20 év nagyon hosszú idő. És én ugye az a célszemély vagyok, aki ehhez az államtól az égvilágon semmilyen támogatást nem kapok: a Funadmentánk már lejárt, ahhoz járt pár tízezer forint...de mivel nem szülök, kuss a nevem.
Na és ide kapcsolódik az a momentum, ami miatt nem is vagyok biztos benne, hogy érdemes egy ekkora projektbe belevágni ebben az országban. Oké, persze, egy lakást bármikor ki lehet adni; de ha úgy alakulna, hogy mégis hátrahagyom, minek öljek bele annyi pénzt...? Szóval, annak a rétegnek a tagja vagyok, aki eltartja ezt az országot és kvázi pénzeli azokat, akik élvezik a támogatásokat. És nem kell azzal jönni, hogy egy családos is fizet adót, meg az áfát mindenen amit vásárol, mert ezt megteszem én is. Nem azt szeretném, hogy nekem is csorgassanak ilyen-olyan támogatást, csak hogy a közös teherviselés tényleg közös legyen. Mondjuk jókat szoktam mosolyogni a dilemmákon amik arról szólnak, hogy a babaváró meg a csok miatt kell együtt maradjon egy házaspár akik legszívesebben már megölnék egymást, mert ha nem teljesítik a továbbiakban a feltételeket, a büntetőkamatot visszafizetni nincs pénz; és ugyanilyen jót fogok nevetni azokon a munkáshiteleseken, akik 18 évesen elverték az egész összeget egy szar öreg tuning bmw-re meg jordan cipőre mert az volt a menő, aztán meg sírás lesz, ha vissza kellene fizetni...de ez a pénz abból megy el, amit én és Ti az államnak fizetünk azért adó formájában, hogy fenntartsák az országot. És mikor rohad a közlekedés (bár tény, hogy nagyságrendekkel olcsóbb is a vonatozás, mint nyugaton), az egészségügy (lassan két pozíció lesz kifizetődő az országban: ha fideszes, vagy egészségügyi dolgozó/rokona vagy); ezek geci pofátlanul szórják a pénzt az államkasszából, mutyival próbálnak értékes területeket átjátszani a haveroknak, 16 év EU parlamenti munkával sem tudnak egy ötödikes szinten lévő diák angoltudását felmutatni...csak hogy az utóbbi pár nap történéseiből szemezgessünk, akkor ki akar ebben az országban élni tartósan? És lássuk az igazságot, még ha valami csoda folytán kormányváltás is történne jövőre, itt hosszú éveknek - évtizedeknek kell eltelnie, hogy beérjünk egy normál kerékvágásba. És sajnos be kell látni, az emberek egy része türelmetlen és ostoba; azt várja, hogy pár hónap-max egy év alatt tejjel-mézzel folyó kánaánt, uniós bért és körülményeket teremtsen a kormányra jutó ellenzék, és mivel ez nyilvánvalóan nem teljesülhet ilyen rövid idő alatt, négy év múlva biztos az új fideszes kétharmad.
Röviden, ebben az országban nincs jövő. Ugyanakkor MUSZÁJ büntetnem magam valahogy, amiért elcsesztem életem nagy lehetőségét úgy a magánéletemben Veled, mint esetleg a karrieremben vagy úgy összességében abban, hogy viszonylag könnyen külföldre költözhessek, ebben az esetben Bécsbe. Muszáj itthon szopnom tovább, fájjon ez akármennyire. Tudod, mi az utolsó csepp...ha betiltják az abortuszt, ehhez továbbra is tartom magam. Na nem mintha fenyegetne a nem kívánt megtermékenyülés veszélye...
Na csak sikerült több mint egy nap alatt részletekben megírni ezt a bejegyzést, jól csapongva ide-oda.
Elvileg megnyitottam a kommentelést, kellemes ekézést mindenkinek :)
