Ennél mélyebben már nincs. Elveszett a remény, hogy még gondolsz rám; hogy az agyad egy eldugott sarkában még ott őrizgetsz belőlem egy darabot - továbbléptél, talán már nem is emlékszel rá, hogy néztél rám egyszer...hogy feljebb van-e? Egyelőre úgy érzem, az sincs. Koppantam egy nehéz kődarabként a tengerszem alján, és ott is maradok, amíg be nem csapódik végre egy meteor a bolygóba. Bár soha többé nem kéne felkelnem ebből az ágyból, pedig holnap reggel már be is kell másznom dolgozni; de még mindig meghalhatok álmomban...légyszi.