Tegnap reggel, de ma reggel is már csak egy hajszál választott el attól, hogy felhívjalak. Bécsen keresztülutazni nem volt az évszázad ötlete (és még visszafelé is mehetek, jajdejó); az összes rohadt emlém egyszerre rohant meg a várossal kapcsolatban. Nem segített a helyzeten, hogy egy tonnányi osztrák özönlötte el a vonatot Bécsben, illetve Prágában is leginkább német szavakat hallani, ami valamilyen megmagyarázhatatlan okból otthonos érzéseket keltett. 

De sikerült magam lebeszélni még egy jelentős méretű megaláztatás előtt, mondhatnék akármit, nem változna semmi.

Prága amúgy szép, majd írok még róla.