A papírok között rendezkedve találtam meg ezt a kis kártyát.

2023. 02. 14. ; Valentin-nap. Előtte hétvégén találkoztunk, valahogy szóba került, hogy nem kaptam még virágot ezen a napon - mondjuk nem is értek annyira egyet az ünnep lényegével. Én kárörvendtem kicsit, hogy hétköznapra esik, így megúszom a virágodat. Erre mikor este 7 körül hazaértem, egy kis tulipános virágbox várt a komódomon, a mellékelt kis cetlivel (látod, milyen hasznosak a lakótársak? Most nem lenne, aki beengedi a futárt ?). Azonnal felhívtalak - na nem hogy megköszönjem, hanem hogy istenesen lebasszalak, amiért így ledominálod az álláspontom. Mondjuk valahol azért még most is így gondolom, de ezt a részét csendben megtartamám, és inkább örülnék neki. Mert azért hazudnék ha azt mondanám, nem örültem - mennyire kiràly már, ha a párod többszáz kilométer távolságból is megtalálja a módját, hogy meglepjen?

Ha most kapnék egy ilyet, valszleg szívrohamot kapnék örömömben.

Éjjel is sokszor álmodok Veled, de ha a reggeli pisikör után visszaalszom, szinte mindig Te vagy az álmaim középpontjában.

Egyébként érdekes, hogy mindig más emlékképek élnek bennem nagyon élénken. Egyszer a schönbrunni sétáink valamelyike (az első a legélénkebb, mikor a közös képünk is készült), egyszer mikor elmentünk fagyizni, bevillant már a színház utáni mászkálás a városban, mikor próbáltam túlélni 180-nál az autópályán (legközelebb repülnék, arra mérget vehetsz); most pedig az, mikor egyszer elvittél autóval Meidlingbe, mikor indultam haza. Olyan élénkek a képek, ha kinyújtanám a karom, meg tudnám érinteni magunkat.

Te szoktál velem álmodni, álmodtál valaha?

Gondolsz még rám néha?