Megint nem sikerült száraz szemmel megúszni a Bécsen keresztüli hazautat, pedig direkt próbáltam átaludni. 

Esküszöm ahogy telik az idő, egyre rosszabb a helyzet. Úgy kéne tennem, mintha Bécs eltűnt volna a térképről, Te pedig halott lennél. Bár nem kívánom a halálod, kétségkívül könnyebb lenne, hiszen abban az esetben nem égetné az agyam a gondolat, hogy Te éppen valaki mással múlatod az időt, engem pedig rég el is felejtettél. Ehhez képest...komolyan, mintha azt hinné az agyam, hogy még mindig csak gondolkodási fázisban vagy, és már nem rég valami más rbnc cuccai foglalnák el az ÉN polcomat a fürdőben. Lehet fel kéne oldanom a tiltásaid, és jól megnézegetni a kis mosolygós közös képeitek garmadáját, hátha adna egy lendületet, hogy átmásszak végre az erkélykorláton...