A mai napon resetelte magát a szervezetem. Aludtam hétig, aztán fél tizenkettőik, aztán úgy kettőtől négyig...munkailag húzós hetek vannak mögöttem, talán ez is az oka, hogy még írni se volt kedvem mostanában.

De ez sajnos nem azt jelentette, hogy ne gondolnék rád. Folyamatosan.
Talán a múlt héten volt, már megint rám jött az öt perc annyira, hogy legszívesebben megkerestelek volna Facebookon, de túlságosan féltem attól mit fogok látni és most már tudom, 48 óráig nem is tudlak újra tiltani - végül egy kollégám beszélt le róla, hogy ezt a faszságot megtegyem, megint. A múltkori alkalom se a nyugodt beletörődést szolgálta.

Nem tudok viszont mit kezdeni veled abban a tekintetben, hogy megértessem: vagy követsz, figyelsz amit én úgy értékelek, akarsz valamit - ebben az esetben mondd ki kerek-perec, írj, hívj, bármi. A másik opció, hogy TŰNJ EL. nincs követés, nézelődés, kíváncsiskodás, turistáskodás; meghaltam számodra. Ez a két lehetőség van, nincs C vagy D opció, hátraarc, visszaút, semmi. Fogalmam sincs miért olyan nehéz ezt megérteni, bár az utóbbi időben kiderült (vagyis inkább megerősítést nyert), hogy a férfi gondolkodás igencsak érdekes tud lenni. Egy kicsit mondjuk irigylem, hogy még olyan kapcsolatok is, ahol a két fél kb. kizárólag veszekedés indukálta ordítással tud kommunikálni, mintha két külön nyelven beszélnének és totálisan nem tudják/akarják érteni a másik érveit és álláspontját, és mégis együtt vannak.

Hát na. Valakinek ez jut, nekem meg a kurva allergia miatt még a macskás öregasszony lét se.

Ugyanitt, vajon miért kalapál a felső szomszédom éjfélkor? Lehet a feleségét szögeli egy faládába...?