Úgy döntöttem, először egy útinaplót írok az utazásról, és egy másik bejegyzésben fogok foglalkozni az érzelmi hátterével.

A lehetőséget egy barátom, Árpád szolgáltatta, aki három hónapra bérelt egy lakást Lörrachban (Németország) - szerinte meghívott, szerintem meghívattam magam; mindenesetre ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget.

Vasárnap reggel 10-kor landoltam Baselben, első napra a terv Strasbourg volt. Sajnos hallgattam a zsidó hangokra, miszerint az eredeti tervvel (busszal Basel, majd onnan vonattal Strasbourg - kb. 25 euro) ellentétben menjek Flixbusszal (4800 Ft). Bár az egy óránál hosszabb buszutakon instant hányingerem van ez az út pedig két és fél órásnak indult, gondoltam hátha egyszer kibírom...már a reptérről is tíz perces késéssel indultunk, az első megállónál, Mulhouseban jelezte a sofőr, hogy be kell várni egy másik buszt, 10-20 perc kb. Egy kicsit már itt felszaladt a szemöldököm, ugyanis baromira utálom ha az időmmel játszanak, mondom bassza fene, ennyi még belefér. Mikor ez a 10-20 perc negyvenné változott valaki rákérdezett, mégis meddig fog ez még tartani - a "nem tudom" válasz hallatán pattantam le a buszról, vettem egy vonatjegyet 20 euróért, és megérkeztem az eredeti tervekhez képest 40 perc késéssel Strasbourgba. A busz végül két és fél órás késéssel közlekedett, így az elvesztett 20 euro mellett egy tapasztalattal is gazdagabb lettem: akármennyire is olcsó; soha, de SOHA flixbus. 

Strasbourg maga egyszerűen csodálatos. Az építészetével meg lehet venni kilóra, és bár sok a turista, a város hangulata nagyon kellemes. A vasútállomásról gyalogosan gyorsan elérhető az óváros a klasszikusan ismert utcaképpel, de a vár és a katedrális is pár perc sétára található. Sajnos a késés miatt az EU intézményeinek épületeit nem tudtam meglátogatni, de a következő út célja lehet is ez, Colmar és Mulhouse mellett. Bár a franciákkal kapcsolatban általánosan elterjedt tény, hogy nem igazán beszélnek angolul, egy blogger leírása és az elkapott párbeszédek alapján ez nem teljesen igaz, mindenképp próbálkoznak. A csirkés-sajtos bagelemhez én is így jutottam hozzá :) A visszautam nem volt éppen zökkenőmentes. Vonattal utaztam volna Baselbe, onnan tovább Lörrachba - talán az én hibám is, viszonylag szűkre szabtam a menetrendet; de azt azért mégsem kalkulálja bele az ember, hogy törlik a járatát. Itt a tájékoztatás már csak franciául történt meg hangosbemondás útján, és itt bizony bebizonyosodott: nem mindig baj, ha az ember csak megy a tömeg után :D Mivel a következő vonat egy órával később indult buktam a csatlakozásom Baselben, így Saint-Louisból autóval mentünk tovább.

Második nap, Freiburg. Mivel aznapra esős-felhős időt jósoltak és ez a hegyekből panorámanézegetésre korlátozottan alkalmas, hétfőre időzítettem Freiburgot. Bár mehettem volna egyel korábbi vonattal is, kipipálhattam egy fontos tételt a tömegközlekedési listámon: utazni az ICE-vel. A Deutsche Bahn jó szokásához híven késve indította Baselből; ahogy ezt egy kivételével az összes DB által üzemeltetett vonatról elmondhatom, amivel volt szerencsém utazni (de igazából az is mind késett, amivel nem utaztam). ICE-kisokos:szűkös hely, és bár nem kötelező, helyjegyet mindenképp érdemes váltani, mert dugig van. Freiburgban sem érdemes pénzt pazarolni a tömegközlekedésre, gyalogosan elérhető minden, és így járható be az óváros is. Minek titkolni, kajáért is mentem: a katedrális előtti/körüli téren, a Münsterplatzon minden nap (vasárnap kivételével) nagyjából fél kettőig piac üzemel, a környékbeli termelők áruival: ottjártamkor francia és svájci sajtok, német erdei gombák, édességek, zöldség-gyümölcs és különböző helyi termesztésű növények szerepeltek az árusok kínálatában, de ami  legfontosabb: a Freiburger Lange Rote! Ha valaki netán arra tévedne, semmiképp ne hagyja ki; nemcsak mert a vros nevét viselő nevezetesség, hanem mert nagyon finom. A katedrálisban jólesik hűsölni (ingyenesen látogatható), és itt fontos megemlítenem, hogy ne legyetek olyan hülyék mint én: a nyugati részekre sütő napnak is pontosan ugyanolyan ereje van a 25 fokos hőmérséklet ellenére is, úgyhogy NAPTEJ! Különben fossá égtek, mint én.
A városhoz köthető történeteket-legendákat nem nagyon részletezném most, ezekről én az utikritika.hu-n olvastam. Városnézés utáni pihenéshez ajánlom a japánkertet, vagy a belvároshoz közelebb eső gyönyörűen gondozott parkot rózsakerttel, tavacskával és bántóan zöld fűvel, közvetlenül a hegy lábánál.

Harmadik nap. Már elindultam Basel felé, mikor szólt a kis barátom, hogy a Pilatus webcam képe igencsak cudarul néz ki, aztán vagy javul az idő napközben, vagy nem. Erre a bizonytalanságra elkölteni zirka hatvanezer forintot azért igen nagy luxus (majd' elfelejtettem: a közlekedés drága, Svájc drága); úgyhogy B tervként maradt Neuhausen am Rheinfall (Svájc). Vonattal Schaffhausen, onnan helyi járatos busz visz le Neuhausenbe, onnan pedig egy kb. 5 perces séta után máris ez a gyönyörű csoda tárul a szemünk elé, amit a Rajna igen méretes vízesése nyújt. A képződmény jól körbejártható, így minden szögből megcsodálható (mindenhonnan egy kicsit mást nyújt), a bátrabbaknak hajókázás is elérhető, ami közvetlenül a vízesés tövéig viszi a turistákat. Simán el lehet itt órákat tölteni és gyönyörködni az alázúduló vízben - így tettem én is, de mivel még mindig akadt szabadidőm bőven, úgy döntöttem, átugrom Donaueschingenbe megnézni a Donauquelle-t,amit a Duna forrásának tartanak. Bár a konkrét forrás pontos helyét vita övezi a mai napig, itt mindenesetre emeltek egy míves szökőkutat a hely jelentőségét hangsúlyozván, én pedig beértem ezzel. A kút szép, mellette egy kastélypark található, a kisváros vonzereje nagyjából ennyiben ki is merül. Innen viszonylag gyorsan távoztam hazafelé, csak hogy ne legyen annyira sima minden, ezúttal az SBB lepett meg Basel Bad-on két járattörléssel és nulla tájékoztatással (én pedig magamat egy 5 százalékra merült telefonnal). Ezen a ponton döntöttem el, hogy aki szidni meri nekem ezentúl a MÁV-ot és bezzegnyugattal jön, azt orrbaverem.

Utolsó napra a logika is egy gyors baseli városnézést diktált hazaindulás előtt. Sok mindenre nem jutott idő, a városháza mellett a katedrális, a Tinguely-szökőkút, a katedrális melletti kilátó és a Mittelbrücke fért bele a fél napba. Legközelebb nem marad ki a fondüzés, és egy napot szánok csak múzeumokra, amiben a város bizony nem szűkölködik. A reptér a belvárosból egy 20 perc-fél órás buszútra, kb a reptéri 100E busz minőségével egyenértékű járattal. Tudom, már mindenki izgatottan várja a nagy hírt: természetesen a gépem is késve indult haza.

Szegényes képválogatás az instámon megtekinthető, holnap  jövök az érzelmesebb beszámolóval. Ezt a posztot pedig valószínűleg átszerkesztem még, de négy és fél óra alvás és egy napos hazautazés után kb. ennyire futotta.