Tegnap este nem hallucináltam, tényleg kaptam Tőled egy egyszer használatos fotót (?). Abban a pillanatban ahogy megnyitottam, jelezte a telefonom a tárhely teljes telítettségét - nem tudtam megnézni, többször megnyitás nem lehetséges; talán az univerzum nem akarta hogy megtudjam mi volt az, mert úgysem válna hasznomra...talán. 

Ugyanitt viszont a négy éves telefonom és lassan a 10 éves laptopom is csereérett, szívesen várnék ajánlásokat annak tekintetében, mit vegyek helyette. Igényeim hatalmasak, telefon: alma kizárva, nagy akksi, jó kamera, nagy tárhely; laptop: nagy tárhely, nem baj ha nem öt kiló, leginkább filmezésre használom, ha ráveszem magam szóba jöhet némi játék, ha úgy érzem nem fáj eléggé és tanulok még valamit, doksikat nézegetnék és megírnék rajta egy szakdogozatot, kb ennyi az igény. Légyszi tényleg segítsetek, teljesen vakon vagyok ebben a kérdésben. Ja és persze, mégiscsak nő vagyok, szóval: LEGYEN SZÉP.

Kérdezte valaki az utóbbi pár útinaplós poszt tekintetében, hogy át fogok menni utazós blogba? Erre leginkább annyit tudok válaszolni, hogy HA FINANSZÍROZOD, akkor igen :D Idén még tervben lenne minimum egy utazás (illetve erősen gondolkodom, hogy a születésnapom Bruggeben kéne töltenem, szóval kettő...a másik Betti, csak rajtad múlik), de a fülem még mindig nem jött rendbe, orvoshoz menni nagyon nem akarózik, így életemben másodszor megint félek a repüléstől. Az első azelőtt volt, hogy kipróbáltam volna; ebben azért van némi szerepe a Teneriféről hazatérő exemnek, aki belém tette a parát ezzel kapcsolatban. Azóta már kívántam párszor, bár hamarabb kezdtem volna utazni, bár korábban az anyagi lehetőségek nem igazán voltak adottak. Ugyanitt baromira irigylem azokat, akik különleges-ritkán látogatott (pont ezért izgalmas) úticélokat választanak maguknak. Ezek viszont az én komfortzónámon annyira kívül esnek (már ha belegondolok, miket esznek Ázsiában vagy egy szigeten...), hogy marad azok követése, akik el mernek merészkedni ilyen helyszínekre. Következő életemben (ah, remélem nem lesz) majd bátrabb leszek.

Más jellegű híreink következnek, Lilla unokatesóm (sose tudom hanyadik, maradjon csak ennyi) beszerzett egy macskát, így szívesen fogadok meghívásokat Halloween-bulikba és szilveszterekre az elkövetkezendő évekre, mert hozzájuk így már soha nem teszem be a lábam. Mikor azt mondom macskaallergia, meg szoktam kapni a kis naiv tanácsokat, hogy vegyek be gyógyszert, meg ne ölelgessem a macskát, akkor nem lesz baj...ami kedves ugyan, de mikor begyógyszerezve három perc után vakarm véresre a kiütéseim egyáltalán egy macska öt méteres körzetében. a torkomba legszívesebben sósavat öntenék annyira kapar, a szemem pedig egy fagylaltadagoló kanállal kaparnám ki a helyéről szintén a viszketés miatt, ez nem az a kategória, amit "majdcsak kibírok". Az immunterápia sajnos Magyarországon nem tartozik a tb által támogatott kezelések közé (mivel nem hatásos 100 százalékban és nem megjósolható előre a kezelés kimenetele), a havi 20-25 ezer forintos költsége 2-3 éven keresztül pedig egy kicsit drága játékpénz ahhoz, hogy a végén ne legyen hatásos (márpedig, mivel nem gyerekkoromban újult ki és az évek múlásával egyre rosszabb, fennáll a lehetőség, hogy nem lenne az). Ez mondjuk még egy tökéletes indok lenne, hogy itthagyjam végre ezt a posványországot, de hát az előzmények fényében...hát köszi.