2024. február - 2024. november.

9 hónap, 9 ország.

Nem vagyok egy nagy utazó és nem kap el a tetániás görcs ha nincs foglalt repjegyem, de szeretek új helyeket felfedezni. Idén úgy alakult, erre viszonylag sokszor volt lehetőségem (milyen jó, ha az embernek ennyi külföldön élő ismerőse van, ugye...). 

Először is leszögezném, hogy a csóró magyar kis fizetésből a havi egy (átlagban) külföldi út bizony költséges hobbinak bizonyul, és a kedves barátaim szállást biztosító felajánlásai nélkül ezek a helyek több év termései lettek volna; az útitársaim nélkül pedig egyedül biztosan nem indulam volna el - így most annak rendje és módja szerint, időrendben próbálom megköszönni mindenkinek.

Lilla és Zébó Hollandiában látott vendégül és kísért el mindenhová. Bár Amszterdam régóta szerepelt a listámon összességében Utrecht sokkal jobban elrabolta a szívem - már ami magát a várost illeti. Ha Amszterdamban jártok, semmiképp ne hagyjátok ki a Van Gogh múzeumot és a Micropiát - ugyanitt én még tartozom egy Rijksmuseum látogatással. Az Északi-tenger hangulata télen egészen páratlan, ha tehetitek, arrafelé is kanyarodjatok el.  Ugyanitt külön köszönet Pukinak,hogy eltűrte 4 napig az egyik emeletről való teljes kizárást, és hogy igyekezett mérsékelten hullatni a szőrét ott tartózkodásom ideje alatt.

Májusban Bettivel terveztünk egy kompromisszumos kirándulást, az úticél Prága lett - a bosszantóan magas repjegyárak miatt a magam részéről ugye vonattal, amit bátran merek ajánlani. Ahogy a hosteleket is, nyilván nem egy ötcsillag, de korrekt árú, és egyáltalán nem olyan vészes. A turisták mennyisége itt is igen sok, és komolyan: honnan van ennyi ázsiai?!

Július volt a legmozgalmasabb - és a legextrémebb, tekintve hogy életemben először mentem el majdnem két teljes hét szabadságra, illetve először utaztam egyedül. És először repültem covidosan  - ezt szerintem hagyjátok ki.
Először július közepén Árpád kanapéján fetrengtem kicsit egy némileg pofátlan önmeghívatás után Németországban, hogy innen rajzzak ki mint egy méhecske Strasbourg, Bázel és Németország felé. Az első egyedül utazás, kurtán ámde sikeresen lefolytatott német párbeszédek pipa.
Hazaröppentem fodrászhoz és indultunk is tovább Lillával és Regivel, a cél Firenze és környéke. A kaja isteni, a turista rengeteg, és NE MENJETEK 40 FOKBAN VÁROST NÉZNI. Bővebb leírás korábbi bejegyzésekben

Szeptemberben is egy ad hoc lehetőséget használtam ki, Mutter főnöke utazott ki Ausztriába, én meg bepattantam egy ingyen fuvarra. Az utolsó utam volt ez Ausserfragantba, egy picit talán hiányozni fog, az a látvány mindent megér. És ne feledjétek, a túrabot jó dolog, és ereszkedni csak lendületből, nem fékezve.

Október, az immáron szokásos London Bettivel, még a boldog beutazási engedély előtti időkből. Még egy egyedüli út Eastbournebe, még egy-két kurta párbeszéd valami fura külföldi nyelven - és Te most elköltöztél, pedig még meg sem tanultam átszállni Canary Wharfnál :) 

November  - az egyetlen út csak azért, hogy ne nyolc legyen a vége, mert nem szeretem a páros számokat: Pozsony, Szlovákia. Bájos a maga módján, kicsit Sopronos, bár azt hiszem számomra a varázsához nagyban hozzájárult a hideg, ködös idő, és hogy alig járkált valaki az utcán. Ha valakinek éppen útba esik, pár órát el lehet ütni vele, de elsődleges úticélnak kicsit szegényes.

Tehát, nagyon köszönöm mindenkinek aki vendégül látott, aki elviselt, és aki nem nyírt ki, pedig nagyon szeretett volna. A jövő évet sokkal lazábbra tervezem, elsődlegesen spórolás szempontjából - de ha valaki hajlandó velem jönni novemberben Rovaniemibe, az ne tartsa magában :)

Hogy mi tetszett legjobban, és hová mennék vissza legszívesebben?
Mindig az tetszett, ahol éppen voltam, nagyon be tud szippantani az adott hely miliője. Csak leülni egy étterembe/pubba, inni/enni valami helyit és nézni, aogy zajlik az élet.

Hogy hová mennék vissza? Ahová csak meghívással megyek, már ha beteszem még valaha a lábam abba a városba.......igen, eltaláltad. Bécs.