Szomorúan vettem tudomásul ma reggel, hogy nem csak a Vento Nel Vento, hanem a Wunderwelt is nálad maradt, a kedvenc nyári illatom. Én vagyok a hülye, nem kértem vissza.

Úgy érzem, szépen lassan kifújt ez a történet. Semmi változás. Te túlléptél, én nem tudok; innentől maximum annyit tudnék leírni minden nap, mennyire hiányzol, mindenről Te jutsz eszembe, és képtelen vagyok elengedni a reményt, hogy egyszer talán mégis itt állsz az ajtóm előtt...pedig tudom, TUDOM, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. 

Utálom az életet.