Ennyi olvasással indult reggel a hajnali posztom, szóval valószínűleg már nem követed a blogom. Innentől kezdve akár hazudhatnám azt is, hogy büdös a szád és kicsi a farkad, hisz úgyse látod - viszont ez baromira nem érdekel senkit, cserébe legalább nem igaz. Tudtam persze, hogy eljön ez a pillanat, és amúgy sincs jelentősége - akkor miért akartam az egész délelőttöt ordítva bőgéssel tölteni okozatként?

Fene se érti, persze az sem tesz jót, hogy éppen női virágzásom korszakát élem, vagy hogy a francba hívják a menstruációt a spiri-picsák, akik még élvezik is ezt az egészet. Hah kérem, úgy könnyű, ha nem csak folyamatos fájdalomcsillapítással tudod túlélni ezeket a napokat és nem akarsz beokádni folyamatosan, miközben egy covid-köd tízszerese ül az agyadon és kapaszkodsz ülve az asztal szélébe, mert úgy szédülsz. Mivel funkciójában totálisan haszontalan, igazából az lenne a legjobb, ha szépen lecsúszna a méhem a hüvelyemen keresztül, kiugrana a negyedikről, kisétálna a Váci útra és elüttetné magát valami faszkalács gyorshajtóval.