Már meg se rezzenek, ha Veled álmodom.

Jó, ez ebben a formában nem igaz; a feltűnésed az álmaimban mindig szomorúságot hoz. Az viszont már nem lep meg, mennyire sokszor történik ez.

Most egy kissé dombos zöld mezőn teregettem az ingeid. Nehezen értem fel a kifeszített kötelet, Te lehúztad nekem, én pedig mértani pontossággal csipeszeltem fel a ruhát a vállánál fogva. Kicsit arrébb léptem, csak néztem ahogy lobog a szélben a világoskék textil; felül a pufók barányfelhők kergették egymást a babakék égen, alul a rikítóan zöld mező virágai felett táncolt két pillangó. A vállamra hajtottad a fejed.

Ezt a nyugalmat éreztem melletted. És most már maximum az álmaimban talál meg.