'Schönbrunn-kitérő' - olvastam a feliratot a régi típusú villamos kis pöttyös-digitális kijelzőjén, miután az üvegen támasztott, zsibbadásig jobbra döntött fejem megpróbáltam a természet törvényeinek megfelelően függőlegesbe állítani. Hát, így sem aludtam még el a 14-es villamoson, igazából csak a Lehelig mentem volna, de asszem itt azért most leszállnék, mert a következő megálló már lehet, hogy London 🙄 és ott vártál Te, a kitérőnél; azt mondtad azért intézted ezt a megállót, hogy minél kényelmesebben eljussak hozzád. (Ebben az álomban nagy valószínűséggel keveredik az Észak-Pestet Dél-Budával összekötő meghosszabbított 14-es villamos terve a szegedi négyes villamos Szivárvány kitérő megállójával. Na meg Veled).
Ez voltál Te, sok mindent megtettél, hogy nekem egyszerűbb/kényelmesebb legyen. Lehet, Neked semmiség volt, hogy elugrottál értem a Hbf-ra autóval, de nekem ezek a kis semmiségek voltam a semmi mással fel nem érő gesztusok. Hogy ennyibel is göbb időt tölthessünk együtt...Jól meg is jegyeztem milyen rosszul esett, mikor egyszer nem jöttél, mert épp a kis EXEDnek szórakoztál a levelezésével...lehet persze, hogy azt mondtam, most nem kell jönnöd, de ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy gyere, mert imádom, ha jössz. Most az a nőtársam vesse rám az első szikladarabot, aki soha nem játszott még hasonlót...köszike.
Szóval, viszonylag gyorsan eljutottunk ettől a momentumtól odáig, hogy a szenvedésemen mozizol. Mintha nem is ugyanarról az emberről beszélnénk...akivel mindent meg lehetett volna beszélni, most pedig a korábban felvetett kérdéseket kerüli mint a tüzet, de azt leírja, mennyire szeretett Budán lakni...mindig visszatérek ezekhez a kérdésekhez, mert továbbra sem értem, miért jó ez. Arra pedig baromira kíváncsi lennék, milyen fotót küldhettél whatsappon...a vicces kis kollégáim szerint a nemesebb testrészed volt rajta, viszont egyrészt azt láttam már eleget, másrészt úriember vagy, aki mem küld dickpicet.
Közben A martfűi rémet nézem, és a mai napig pontosan fel tudom idézni, mekkora öröm volt, mikor először láthattam, rögtön kétszer is egymás után (és akárhányszor néztem azóta újra, mindig pontosan ugyanannyira zseniális). Nagyon vártam, moziba valahogy mégsem jutottam el miatta...2017. júniusában került fel a netre, én pedig hajnal kettőkor végeztem a második körrel, arccal (és telefonnal) a fal felé fordulva a Szegedi Tudományegyetem III. Belgyógyászati Klinikáján, hogy ne zavarjam a szobatársaim a kijelző fényével. Baromi meleg volt...de legalább fent lehettem hajnal kettőig, mert hiába volt reggel fél hatkor ébresztő, engem egy idő után békén hagytak, úgysem tudtam vért venni a széttrancsírozott vénáimból. És dolgozni se kellett mennem másnap reggel hétre...összességében azért annyira mégsem ajánlom a kórházi fekvőbeteg létet, a kaja miatt; mert a kaja bizony BITANGPUSZTULATOSAN KURVASZAR.
(Ennyit arról, hogy ezt a bejegyzést még tegnap megírom, még az álom napján, amíg igazán friss az élmény...a munka a blogolás rovására megy, már megint.)
