Nem vagyok szent, nagyon nem. A lehető legkevésbé sportszerű verzió is megfordult a fejemben az elmúlt hetekben - tényszerűen, elhitetem Veled, hogy hajlandó vagyok barátként részt venni az életedben abban a reményben, hogy rávegyelek, kezdjük újra; de nagyon nem barátként. Nem is tudom, hogy juthatott egyáltalán ilyen az eszembe, akár csak egy röpke pillanatra is...a korrektség, az egyenes viselkedés a létezésem és a másokkal való kapcsolatom egyik alapja, de még ezt is képes lennék a kukába vágni, ha csak a legapróbb esély is lenne arra, hogy meggondold magad. Rád nézve pedig megalázó ennek a gondolatnak a felmerülése is, mert ennyire egyszerűnek néznélek, hogy nem látsz át ezen a trükkön?

Egy kicsit szégyellem magam, hogy ez a gondolat egyáltalán megfordult a fejemben.

De nagyon el avgyok keseredve.