Azt hittem már elmeséltem, de úgy látszik, mégsem...hát akkor majd most.

Pár hete megint küldtél nekem egy mailt, mint derült égből szarvas a motorháztetőn. Azt kérdezted, mégis mi a fenét akarok: ha stalkolsz az a baj, ha nem reagálsz nekem, akkor meg az. Nem igazán tudtam mást mondani erre, mint amit már számtalanszor, minden létező felületen elmondtam: vagyis mint NŐ leszek jelen a Te, mint FÉRFI életében; vagy úgy tüntesd el magad, mintha sosem ismertelek volna. El nem tudod képzelni, mennyire nehéz ezt kérni attól az embertől, aki az egyetlen igazán FÉRFI volt az életemben (többiek, ezúton is bocsi mindenkitől), de megmondtam: nem lesz barátkozás.

Na de, nem is ez az igazán izgalmas rész...Te azt mondtad, azért stalkolsz, mert néha "bekukucskálsz a hátsó ablakon" és meglepődve nézed, mennyire más Linda lett belőlem ahhoz képest, aki a megismerkedésünk elején annyira tiltakozott ellened...talán mert minden ami Te vagy, messzire a komfortzónámon kívül helyezkedett el, és fájdalmasan soká tartott rájönni, az én helyem is ott van...ahová már soha nem tehetem ki a lábam, mert Te nem akarod. De gondolom nagyon büszke vagy magadra, mekkora hatással lettél valaki másra, még ha ezzel kvázi a porral is tetted egyenlővé - vagyis tettem magam, mert végülis én vetettem véget az életem érdemi részének. Na de megint alkalandoztam...annyit mondtam erre, hogy nem vagyok állatkerti majom, akit bámulhatsz a ketrecében...amire azt válaszoltad, ha annak tartanál, Te is kiteregetnél mindent és írnál egy blogot (nem szó szerint idéztem, de időkorlátos mail ide vagy oda, screenshotom mindenről van).

Éreztem a maró gúnyt ebben a mondatban, nyugi. Viszont, egyrészt semmi olyat nem írok ami nem lenne igaz, a feltételezéseim pedig nem cáfolod meg; másrészt ez a blog ideális esetben soha nem is került volna a kezeid közé (ha tartod magad a márciusben megbeszéltekhetsz, és letiltva maradok nálad mindenhol). Eredetileg magamnak kezdtem írogatni és a barátaimnak, hogy ne kelljen egyesével elmesélni mindenkinek mi történt; ők külön üzenetben kapták a linket, később tettem ki instára és facebookra. De hogy Te minek olvasod, mikor már kvázi egy rég elfeledett vadidegen vagyok az életedben...

Bár gondolom most épp egy csokival teli zacskóra kötsz mérnöki pontosságú masnit, amit az utódom cipőjébe csempészel holnap reggelre és kilométer magasról szarsz arra, mit gondolok vagy érzek; csak egyszer gondold át, miért bánsz velem szándékosan megalázóan...mert így viselkedni egy másik emberrel aki valaha számított valamit (már ha számított), nem túl elegáns. 

Ugyanitt, az ismerőseim fele a bécsi karácsonyi vásárokból posztolgat fotókat, ami nem esik túl jól a megtépázott idegrendszeremnek...TAKARODJATOK MÁR HAZA, kurva drága az eruo egy ilyen kiruccanáshoz.