Ennyire, vagy még ennél is közelebb voltam ahhoz tegnap este, hogy írjak Neked/felhívjalak. Mindig emlegetem ezt a telefont, de valószínűleg nem lenne hozzá bátorságom, pedig ha le nem cserélted a számod, Whatsappon még megvan. Vajon felvennéd? Valószínűleg nem ismered fel a számom, és Te nem várod…

Tegnap egy barátnőm véget vetett az utóbbi időben tömény megalázássa fajult kapcsolatának. Nyilvánvalóan romokban van, nekem viszont egyszerűen nem jönnek a számra a tipikus vígasztaló frázisok: én itt vagyok neked, bármikor számíthatsz rám; majd jön valaki és pikk-pakk elfelejted az egészet; idővel…

Lassan átcsap (vagy már rég átcsapott) ez az egész tragikomédiába, lovagoljuk hát meg. Mivel az olvasóim (fú de nagyképűen hangzik) nagy része rendelkezik instagram fiókkal, csinálok ott holnap reggel egy savazást, ahol álláspontot foglalhattok a kérdésben. Igen, röhögni ér. De csak ha velem…

Két nap...? Ah, miért is vártam mást...remélem kellemesen meleg van Svédországban és jól érzitek magatokat :) :) :) ha már velem nem jöttél el. Oh, és pont most jelent meg egy kedves (majdnem) sorstársam legfrissebb írása, ebédhez ideális. Jó étvággyal fogyasztom.

"Mondja ezt, aki ennyi idő után is minden nap róla írogat a blogjában" Bocs, nem minden nap; de amúgy igen. Mert Téged nem lehet csak úgy elfelejteni - és talán nem is akarlak. A hangod, a nevetésed, az egyszerre fegyelmezett és bohókás természeted, a közös emlékek és tervek - ami volt, és ami…

A mai napon resetelte magát a szervezetem. Aludtam hétig, aztán fél tizenkettőik, aztán úgy kettőtől négyig...munkailag húzós hetek vannak mögöttem, talán ez is az oka, hogy még írni se volt kedvem mostanában.De ez sajnos nem azt jelentette, hogy ne gondolnék rád. Folyamatosan.Talán a múlt héten…