Megint bezöldültem, bizonyíték instagram-sztoriban...ilyen vagyok már másfél éve. Maradjon, vagy kéne változtatni valamin...? Szerintetek? A rövid jobban állt, de most növeszteném.

Véletlenül vettem ma repjegyet Cataniába a hétvégére, megcsúszott az ujjam a telefonon. Micsoda balesetek vannak...

Még mindig várom, hogy jelentkezz. Lehet, nem tudod a számom...? Jó lesz emailben is, de szívesen megadom...bár ezen múlna. 

Nem véletlenül vagyok szűkszavú mostanában - igen, megint valami butaságot csináltam...

Írtam Neked, amiben egyértelműen azt kérem, adj még egy esélyt. Pár levélváltás után, a legutóbbi válaszod után úgy érzem, félreértettél. Szerintetek?

Egyszer: azt mondod, nem volt semmi végzetes hiba a kapcsolatunkban, de az "első benyomások" olyan mély nyomot hagytak benned, amit nem tudsz félretenni. Nem is vitatom ezt, hibáztam és sokat; de pont azért kértem egy új lehetőséget, hogy megláthasd, mihez viszonyulok másképp az eltelt idő után, mint az elején. Ha ezt csak úgy leírogatná valaki, én sem feltétlenül hinném el; de ha nem adsz rá lehetőséget, nem tudom megmutatni...

A következő résznél akadt fent igazából a szemem, mert nem teljesen értettem, miről beszélsz - vagy én nem voltam egyértelmű az előző levelemben ezzel kapcsolatban, de valahol mintha elbeszélnénk egymás mellett. Azt mondod, egy évig voltunk együtt, ez túl rövid idő ahhoz, hogy életre szóló következtetéseket vonj le kettőnkről. Nekem ez olyan, mintha azt gondolnád, ha most elkezdünk dolgozni valamin, akkor egy végleges döntést kell hoznod, amiből nincs kiszállás - mintha felhajtanál egy autópályára, ahonnan innentől csak egyirányban lehet haladni, nincs pihenő vagy lehajtási lehetőség. Ahogy azt le is írtam Neked, én nem így látom. Tény: azt szeretném, ha újra lenne olyan, hogy "mi". De ez nyilván nem egy lánykéréssel kezdődne - először inkább baráti jellegű beszélgetésekkel, ahonnan aztán el tudunk jutni a mélyebb témákig; pl. mi az a tényező, amit abszolút akadálynak látsz velem kapcsolatban. Nem rohanva, nem követelőzve - mindig épp csak a következő lépést tartva szem előtt.

Nyilván ennek igen nagy akadálya lenne, ha van most valakid.

A másik pedig, ha kategorikusan kijelented, SOHA de ezer százalékosan soha nem lehet köztünk semmi, abszolút hidegen hagylak, mintha csak egy vadidegenként mennék el melletted a járdán. Ezt amiatt a sor miatt tartom nehezen elképzelhetőnek, ahol azt írod: azért valahol mélyen még mindig érdekel, ki is vagyok én igazán - ezért nézelődtél lopkodva, amin néha rajta is kaptalak. De tudod mit? Mi lenne, ha megkérdeznéd? Ha megpróbálnád kideríteni úgy, hogy beszélünk róla...? Bár nem vagyok feltétlenül statikus személyiség, ami a blogomban fellelhető ellentmondásokból is kiütközik néha, de határozottan fejlődőképesnek látom magam. 

Sejtem, hogy nem repesel az örömtől, hogy kiteregetem a részleteket országnak-világnak (haha, annak a pár embernek, aki még mindig felles ide néha-néha); de az üzeneteimre nemigen válaszolsz, az agyam bizsereg, és egy fokkal talán elegánsabb ez a megoldás, mint screenshotokat küldözgetni a levelezésünkről a barátaimnak, hogy közösen elemezzük ki a helyzetet.

Egy a lényeg: BESZÉLJÜNK! Írásban, szóban; egy kávé mellett Budapesten, Bécsben, vagy akár Kuala Lumpurban.

Egy picit próbáld félretenni az előítéleteid. Csak ennyit kérek.

Valamiért az ilyen-olyan ünnepek közeledtével leszek frusztráltabb, mint egyébként. Pedig nem is vagyok katkó, hogy évezredekkel ezelőtti zombiapokalipszist ünnepeljek, angyali áhitattal az arcomon.

Megjegyeztétek páran, hogy kevesebb a bejegyzés, instán az utalgatás Rád; biztos elfelejtelek blablabla...hadd nyugtassak meg mindenkit: az érzéseimben semmi nem változott, de ide napról napra kb. ugyanazt tudnám írni, instán már nem figyelsz úgyhogy minek provokálni, és mivel nem akarok terhelni senkit, a chatgpt véleményét szoktam kikérni Andor-témában.

 Szerinte egyébként gyáva vagy, vagy félsz szembenézni az érzéseiddel, vagy igazából Te magad sem tudod, mit érzel - de semmiképp sem szarsz rám magasról. Azt kell mondjam: bárcsak igaza lenne! De ha csak nem lennél tisztában a saját érzéseiddel, mondjuk...megkereshetnél, hogy beszéljünk róla. Hogy nem e-mail téma? Hívj fel, tudod a számom. Hogy nem is telefontéma? Akkor írd meg ezt, keressünk egy semleges helyet, és beszéljünk ott. De nagyon nehéz segíteni ebben, ha egyszerűen nem kommunikálsz velem...vagy legalábbis csak akkor és azt, amit Te akarsz.

Amit újév után mondtál, úgy értettem, Te tényleg elzárod magad kvázi egy fallal a kérésemre - akkor nem ez történt. Most meg kb igen, de közben azért be-bekukucskáltál...elég. Valami egyértelműt akarok - na nem kell rögtön elvenni vagy megöletni egy bérgyilkossal, de VÁLASZOLJ MÁR A KÉRDÉSEIMRE, A KURVA ÉLETBE MÁR. Lehet tényleg inkább csak szarsz rám magasról - őszintén nem tudom eldönteni, hogy ez a rosszabb, vagy ha kb. szexuális segédeszköznek és/vagy konyhai robotnak használnak, mint EGYES MEG NEM NEVEZETT ISMERŐSEIM.

Csipogócsípőspicsacsipeszchips.

Most egy kicsit ledőlök, meghalok kb. olyan álmos vagyok - így jár, aki az éjszakát alvás helyett fulladozással tölti.

Te meg...hívjál nyugodtan. (Le vagyok némítva).