Nos, nagyon úgy tűnik, nem akkor írok, amikor szeretnék, hanem amikor felböfög valami mint a gyomorsav, és képtelen vagyok visszatartani.
Ilyen ez a popszakma.
Szóval, Erika (ha tudnám hogy kell itt tagelni egy másik blogot megtenném, de mivel félanalfabéta vagyok ehhez a felülethez, ez most kimarad) sztorija kapcsán motoszkál bennem nagyon a gondolat: lehet mégis az lett volna jobb megoldás, ha ilyen tinglitangli módon is, de fenntartjuk a kommunikációt, a mostani teljes hírzárlat helyett? Alapvető különbség persze, hogy ők nem tehetik meg a teljes elzárkózást, viszont tavaly januárban Te is azt mondtad, az a jobb, ha kapcsolatban maradunk. Persze akkor nem azt mondtad, hogy 'soha', és októbertől decemberig is azért beszélgettünk. Most azt mondtad, kell a teljes elszigetelődés - és ha ez csak annak táptalaj, hogy minél gyorsabban elfelejts? Komolyan, tényleg nincs arra forgatókönyvem, ha ez így alakul. Viszont ha a továbbiakban (részedről) szigorúan barátilag folytatnánk felszínes bájcsevelyt annak a lehetőségével, hogy valaha egyszer talán meggondolod magad, nem tudnám ezt türelmesen kivárni - előbb vagy utóbb, de Neked rontanék, a döntést súlyát várva koppanni a padlón, és ezzel szét is tipornám a törékeny reményt, mint a nyíladozó tulipánmezőn vágtázó bugaci ménes. Fú de költői vagyok ma, pedig eskü nem ittam semmit.
Szorgalmas overthinker lévén a létező összes lehetőséget és kimenetelt végiggondoltam, de tényleg nem tudom, melyik lenne célravezetőbb. És nem is rajtam múlik, ez a legrosszabb - egy tonnányi energiám beletenném ebbe a projektbe, de nem én vagyok most a hunyó.
Ma délután, miután az Ikeában a húsgolyók mellé lapátolt indokolatlan mennyiségű borsót túrkálva addig bénáztam, hogy a villára szúrás helyett egy borsószemmel sikerült hátbalőnöm a mögöttem ülőt (vagy tényleg nem vette észre, vagy csak jól titkolta) azon járt az agyam, mennyivel könnyebb lenne nem gondolkodni. Ha nem lennének igényeim, elvárásaim magammal, vagy másokkal szemben. Ha nem mentem volna egyetemre, megmaradtam volna egy butus délalföldi falusi lánynak, hozzámentem volna az első szembejövő, csak félig ostoba kisfarkú traktoroshoz, leellettem volna már neki vagy hármat, folyamatosan a pénzen veszekednénk és providentből rendeznénk a karácsonyt - de nem agyalnék ennyit. Nem is érdekelne. Nem lennék akkor boldogabb? Persze, az a boldogság a tudatlanságon alapulna, hiszen azt sem tudnám jó eséllyel, milyen lehetőségeim lehettek volna és simán leszavaznék a fideszre...de abban az állapotban nem zavarna, hogy buta vagyok. Most buta nem vagyok, gyakorlatilag az élet minden egyéb területén, jelenlegi lehetőségeimhez mérten a 'csúcson' vagyok: jó munkám van a szakmámban, keresek annyit, hogy simán fenntartsam magam, egészséges vagyok, ha van kedvem utazgatok, a szociális életem kielégítő...és mégis afelé billen a mérlegem súlya ami nincs meg, és ez a sok szuper dolog csak lóg a magasban és tiszta szívből kiröhög.
Na mindegy, a lényeg: írjátok már meg, melyik lett volna a jobb megoldás? Tudom tudom, amit mindig mondotok: felejtsem már el, nem ér annyit, hagyjam már a francba, értsem már meg hogy nem akar, stb...igen, ezeket hallottam már csak leszarom; szóval szerintetek kommunikálnunk kellett volna tovább, vagy jobb ez így, hogy nagyon romantikus módon felbukkanhasson egyszer a semmiből, hogy mégis engem akar? Mondjuk egy vasárnap reggel (a szombat nem jó ugye, mert nem tudja, mikor dolgozom) felcsönget egy adag mekis reggelivel (a toastot nagyon szeretem, mindhármat, azzal bárki más is meglephet bármikor) meg egy csokor Lidlös tulipánnal...? Fú de romantikus lélek lettem. Mondjuk a mekis reggeli amúgy sem életszerű sajnos, mert az csak tízig vagy meddig van, és ahhoz már hét előtt el kellene indulni Bécsből...és hát lássuk be, ha kivételesen nem ébrednék fel fél6 és fél7 között a tökéletesen beállt biológiai órám miatt, én sem biztos, hogy korán kelnék a szabadnapomon.
Más téma: létezik anonim alkoholisták, anonoim drogfüggők csoportja, de vajon létezik hasonló Lush fürdőbomba rajongóknak is? Nagyon régóta szemeztem már vele, valahogy Halloween környékén vettem először két darabot, és teljesen megbabonázott. Pezseg, színes, szagos, csillog; valamelyikben még robbanócukorka is van...ezt kértem végül karácsonyra is, kaptam is négy darabot, amiből már csak egy van...pedig én #teamzuhany vagyok! Annyira lelazít, olyan jó illatom lesz utána, csak hát anyagi csődbe tesz, mert baromi drága. De szívem szerint már vennék is a következő adagot...persze inkább függjek rá erre mint az édességre, de azért némileg zavaró. Ma este Sleepy Bearrel pancsiztunk, kb fél órája azzal vagyok elfoglalva, hogy magamat szaglászom, túlóráztatva ezzel a szaglósejtjeim; azon kívül már ezt a bejegyzést is félálomban írom, ráadásul telefonról. Ezért lesz tele typoval és helyesírási hibával...
