Így nem lettem harmonikus párkapcsolatban élő bécsi lakos

Életem romba döntésének tuti receptje

Életem romba döntésének tuti receptje

Egy, egy almafa - szerkesztve

2025. január 27. - Balinda

Inkább töröltem az előző bejegyzésem - színvonaltalan a "stílusomhoz" képest.

Röviden tehát: a nagy elszigeteltségben-letiltásokban kétszer kaptalak rajta, hogy mégis a közösségi médiás felületeim környékén sertepertélsz. Egyszer véletlenül bekövettél instagramon, egyszer pedig láttalak az egyik sztorim megtekintői között (azóta viszont nem, tehát feloldottad a tiltásom, körülnéztél majd visszatiltottál, hogy ne vegyelek észre. Kár, hogy itt nem érvényes a 48 órás szabály, mint Facebookon).

Már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem olvasol itt sem - kár volt lebuktatni magam, hogy lebuktattalak. Így már biztosan nem kaplak rajta többet. Valahol azért izgalmas ez és tényleg bennem van, hogy akkor talán mégsem vagyok még teljesen közömbös számodra; ugyanakkor azért elgondolkodtató is.

Azt mondtad, valamikor talán tavaly (szó szerint idézni nem tudom, mert sajnos töröltem a beszélgetésünket) - különleges kapocs van közöttünk...annyira nem volt jó, hogy működjön; de annyira nem is szar. Lehet, csak én nem voltam hozzá elég jó. De komolyan, miért nem lehetett/lehet ezt tételesen megbeszélni? Akár pro/kontrákkal, vagy most, hogy mi mozgat mégis abban, hogy nem tudsz teljesen elengedni? Mert vagy erről van szó, vagy...

...ezt mondjuk kevésbé tartom valószínűnek, mert nem tartom magam annyira rossz emberismerőnek, de a másik opció a beteges kontrollmánia; egyszerűen nem tudod elviselni, hogy nem tudsz semmit az excsajodról, és semmilyen érzelem nem vezérel, csak a kényszer. Mondtam már, hogy ha bizonytalanságban hagynak, mindig le fogom forgatni magamnak a legvadabb forgatókönyveket? Van egy tök jó kis sorozatötletem a Netflixnek is, amit baromira megnéznék, ha végre valaki leforgatná...lehet, meg kéne írnom nekik, hátha megdobnának egy év ingyen hozzáféréssel. 

Esküszöm, délelőtt két staphylo rezi között még sokkal összeszedettebbek voltak a gondolataim, de most le kell lőnöm a képernyőt és agonizálni kicsit fény és hangok nélkül, hátha végre hatna a gyógyszer - ez már nem migrén, van rá egy óriás pöttyösöm, hogy agyrák.

A bejegyzés trackback címe:

https://becsivirsli.blog.hu/api/trackback/id/tr7018783810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása