Ezt a bejegyzést megírtam már egyszer ma reggel, csak ennek a rákosképű blog.hu-nak szokása, hogy fogja és eltünteti az egész bejegyzést, amint a mentésre nyomok. Persze, írjam meg előbb word-ben - és telefonon?

 Na de a lényeg, megint jöttél az éjszaka, simogatni a lelkem a jelenléteddel. Bírósági döntés született róla, hogy köteles vagy havonta két hétvégét velem tölteni, kvázi mint egy láthatásnál. Hogy az ítélet súlyát biztosan átérezd, a spamekhez használt freemailes mailcímemről küldtem el egy fotót a határozatról. Nem reagáltál, pedig nagyon vártam, hogy írj (pont, mint a valóságban 🙄), helyette szombat reggel itt csengettél az ajtómon, kezedben egy csokor virággal, az arcodon pedig azzal a kedves, de fáradt mosollyal, amit úgy szerettem. Persze ennek így kellett lennie, a kötelességed mindig teljesíted. 

Bár egyszer választás lehetnék Neked, és nem kötelesség.

Amúgy Amber Heard volt a bíró.

Mellékesen, hiába nem merlek én követni tartva a következményekről, egy kedves kollégám kérés nélkül is közvetíti, amit nyilvánosan lát - na, erre főleg nem kértem. Az igen részletes jelentésének hála arra következtettem, nem váltottál munkahelyet. Fura.

Ja, amúgy a csengőm nem működik, inkább kopogj.